Vannak olyan kiemelt dátumok – például az új év kezdete, vagy akár a születésnapunk – melyeket fordulópontnak tekinthetünk, tehát a változással, a változás és változtatás igényével kötjük össze. Az életünk során több valódi fordulópontot is megélünk. Egyeseket mi magunk generálunk, mert úgy érezzük, hogy változásra van szükségünk, de többnyire a változás akaratunktól függetlenül következik be. Bizonyos esetekben életkorhoz vagy életszakaszhoz kötötten érkeznek, máskor váratlanul, sorscsapásszerűen törnek be az életünkbe, sőt előfordulhat, hogy rajtunk kívülálló események vannak ránk ilyen erőteljes hatással. Egy biztos: a változás állandóan jelen van. Fordulópontok voltak, vannak, lesznek.

A fordulópontok olyan nagyobb volumenű változások (krízisek) életünk során, melyeket mérföldkőnek tekintünk. Vannak olyan fordulópontok az életünkben, amelyek elkerülhetetlenek és érkezésükre számítani lehet, mert az életút egy-egy meghatározó szakaszához köthetők (pl. kamaszkori krízis, nyugdíjba vonulás). De ide tartoznak azok az események is, amelyeknek az ideje nem kiszámítható ugyan, de a bekövetkezése előbb-utóbb várható (pl. különköltözés a családtól, gyermekszületés, szüleink elvesztése). Ezeket a fordulópontokat, amelyeken  többnyire minden ember keresztül megy „normatív krízisnek” hívja a pszichológia. A másik típus, az „akcidentális krízisek”, olyan fordulópontok, melyek teljesen váratlanul és kiszámíthatatlanul érnek minket és nem biztos, hogy minden ember átéli az élete során (pl. autóbaleset, természeti katasztrófa, munkahely váratlan megszűnése). Ezen túl időnként felébred bennünk is az igény, hogy mi magunk generáljunk fordulópontokat, mert kimozdulásra, változásra és változtatásra van szükségünk. Bármelyik krízis típust is vizsgáljuk, egy közös bennük: hogy változással járnak. Tehát úgy tűnik, hogy a változás életünk elkerülhetetlen és biztos velejárója, mert az életben minden változik és megállíthatatlanul halad előre.

A változás krízis. A krízis stressz. A stressz feszültség. Ha pozitív stresszt élünk át, akkor izgalomnak hívjuk. Ha negatív stressz ér minket, akkor szorongásnak, félelemnek nevezzük. Minél váratlanabb, kiszámíthatatlanabb és ismeretlenebb egy esemény annál félelmetesebb. De mitől is félünk valójában, ha azt sem feltétlenül tudjuk, hogy mivel állunk szemben és egyáltalán számíthatunk-e az érkezésére? Ha nem tudjuk sem a krízis idejét, sem a mibenlétét előre, akkor esélyünk sincs felkészülni rá és valójában ettől válik igazán félelmetessé. Tehát sokszor nem magától az eseménytől rettegünk, hanem a kiszámíthatatlanságától és az ismeretlenségétől. Az élet kegyetlen játékának érezhetjük ezt. Bármikor bármi megtörténhet. És sokszor meg is történik.

Minél inkább a saját döntésünk, és minél több tudás vagy tapasztalat áll a rendelkezésünkre egy eseményről, tehát minél ismerősebb, kiszámíthatóbb és kontrollálhatóbb számunkra, annál komfortosabban fogjuk megélni. De mit tudunk tenni, egyáltalán tehetünk-e bármit is, ha egyik sem áll a rendelkezésünkre? Hogyan lehet megküzdeni egy olyan sárkánnyal, amelyik váratlanul és láthatatlanul érkezik, és nem tudhatjuk, hogy mekkora és milyen erős?

Ahelyett, hogy a változást akarnánk elkerülni, érdemesebb lenne a félelemmel foglalkozni, amit rárakunk. Állandóságra, stabilitásra szeretünk törekedni és ezt a stabilitást magunk körül, a körülményeinkben akarjuk megteremteni. Ez azonban lehetetlen küldetés, mert a világ sosem volt és sosem lesz statikus. A világ dinamikus. A világ folyamatosan változik. De a változásra szükség is van: az visz előrébb. Ha a biztonságunk érdekében megállítanánk a világot, akkor megállítanánk a fejlődést, az előrehaladást is.

Ahelyett, hogy magunk körül akarnánk állandóságot és stabilitást teremteni, teremtsük meg ezt önmagunkban. De ez nem azt jelenti, hogy egy körülöttünk folyamatosan változó világban arra törekszünk, hogy egy helyben álljunk, mert akkor az idő előrehaladtával, ahogy minden halad mellettünk, mi biztosan hanyatlani fogunk…. A belső stabilitás megteremtése legyen inkább annak az érzésnek, gondolatnak a kifejlesztése, hogy bármi is történjen körülöttünk, azt mi képesek leszünk megfelelően kezelni, képesek leszünk megfelelően reagálni rá és megoldást találni rá – mert mindez tőlünk függ. Képezze ez a stabilitásunk alapját. Így is gondolkodhatunk az ÖN-BIZALOMRÓL.

Benes Andrea
2017. 02. 06.

A cikk folytatása válságkezelésről és önbizalomról hamarosan!