Mások tudják, hogy mi a jó nekem

Gyermekkorunkban arra lettünk szocializálva, hogy mások, elsősorban a szüleink hozzanak helyettünk döntéseket. Ez annak idején még rendjén is volt, hiszen az ő döntéseik jelentették a mi túlélésünket. Később egyeseknek megadatott, hogy fokozatosan önállósodjanak, ám mások hosszabb ideig is – akár egészen felnőtt korukig – észrevétlenül a külső befolyás hatása alatt maradtak. Sőt, vannak, akik annyira hozzászoktak ahhoz, hogy mások döntenek helyettük, hogy szinte fel sem tűnik nekik, hogy lennének saját igényeik is.

Ezért egyfajta önként vállalt kiszolgáltatottságban élik le az életüket: a szüleik által kijelölt pályán landolnak, később pedig a főnöküknek nem mondanak soha ellent. Vagy épp a férjüknek, a feleségünknek, de még a szomszéd néninek se. Mert fel sem merül bennük, hogy másképp gondolkodhatnak.

Maradok a komfortzónámban

Az csak az első lépés, hogy valaki felismeri, hogy vannak saját szükségletei. Méghozzá olyanok is, amelyek nem feltétlen egyeznek meg a körülöttünk levőkével. Ők azok, akik néha meg merik élni őket, de mindezt csak a kényelmes és biztonságos komfortzónán belül. Sőt, ha szükséges, inkább még az igényeikből is engednek, csak ne kelljen konfrontálódni, vagy erőfeszítéseket tenni.

Ilyenkor – drasztikus esetben – a komfortzóna átalakul egy süppedős mocsárrá, amiben időtlen időkig el lehet dagonyázni, anélkül, hogy bárhova haladna az ember.

De mivel ez a terep ismerős, sokan inkább benne maradnak – sokszor még akkor is, ha minden jobb lehetőség ezen kívül található -, mert rettenetesen félnek a kiszámíthatatlantól és az ismeretlentől.

Arra megyek, ahol a legtöbb jutalmat kapom

Félreértés ne essék, az önmagában teljesen normális, hogy igényled az elismerést és a pozitív visszajelzéseket! Ez természetes emberi szükséglet, hiszen a pozitív énképünket erősíti, és az önbizalmunkat építi.

Tehát szeretünk abba az irányba haladni, ahol ezeket a megerősítéséket megkapjuk. És mivel többnyire ismerjük a játékszabályokat – hogy mely elvárások teljesítése hozza meg a kívánt elismeréseket -, ezért a legtöbbször a megfelelni akarás miatt döntünk – mert éhezünk a jutalomra. Vagy éppen fordítva: annyira félelmetes a negatív visszacsatolás lehetősége, hogy bármi áron szeretnék azt elkerülni, ezért a döntéseinket ehhez igazítjuk.

A jutalmak bezsebelésére és a kudarcok elkerülésére irányuló törekvéssel egészen addig nincs is gond, amíg nem teljes egészében ennek rendeled alá a döntéseidet!

A teljes cikk a she.hu gondozásában jelent meg és az alábbi linken keresztül érhető el közvetlenül:http://www.she.hu/nofilter/20170824-tanacs-utasitas-komfortzona-jutalom-befolyasolas-dontesek-benes-andrea.html