A gyermekotthonban élő gyermekek nagy része több súlyos traumán esett már át, mint ahány éves. Családon belüli erőszak, elhanyagoló környezet, mélyszegénység, szenvedélybetegségek rabjává vált vagy mentális betegségekkel küzdő szülők, feldolgozatlan veszteségélmények, amit csak tovább súlyosbít az otthonba kerülés okozta szeparációs trauma.

Miről (rém)álmodnak ezek a gyerekek? Hogyan fonódik össze az álomtevékenység a feldolgozatlan traumákkal, félelmekkel, tehetetlenséggel, amelyek végigkísérik a mindennapjaikat? Az előadás néhány, gyermekotthonban élő, súlyosan traumatizált gyermek visszatérő (rém)álmait mutatja be, élettörténetük függvényében, valamint az álomtevékenység fontosságára és terápiás lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Az előadást a gyerekek saját készítésű rajzai illusztrálják.