fat kid

Gyermekkori elhízás – tehetünk róla?

Kevés szülő van tisztában a gyermekkori súlyfelesleg veszélyeivel, valódi kiváltó okaival és a prevenció fontosságával, pedig a túlsúlyt sokkal könnyebb megelőzni, mint később kezelni és ebben a szülőknek van elsődleges és legfontosabb szerepük.

A túlsúly és az elhízás∗ manapság az egyik legsúlyosabb népegészségügyi probléma a világon. A legfrissebb kutatások szerint a teljes magyar lakosság 60%-a, a magyar gyerekeknek pedig már a 38%-a túlsúlyos vagy elhízott és ez az arány évről évre növekszik. Az elrettentő számok hűen tükrözik a probléma súlyosságát, azonban kevesen tudják, hogy milyen sok múlhat a megfelelő gondozáson és a helyes életmódra nevelésen.

Leggyakrabban az egészségtelen táplálkozás vezet elhízáshoz, azonban fontos tudni, hogy ez nem csak a bevitt táplálék túlzott mennyiségét, hanem annak minőségét, a tápanyagok arányát, az elkészítés módját és az étkezések időpontját is magában foglalja.

A gyermekek táplálkozásában a legelső időkben az anya játszik kulcsfontosságú szerepet ugyanis ő szabályozza a táplálás idejét, a tápanyag minőségét és mennyiségét a baba számára. Továbbá csecsemőkorban az anya-gyerek interakció részét képezi, hogy a gyermek az étel adását a szeretettel azonosítja, visszatartását viszont büntetésként éli meg. Ehhez hasonlóan az anya is az étel elfogadását a szeretet elfogadásaként, visszautasítását a szeretet

visszautasításaként éli meg. Probléma abból adódhat, ha az anya bizonytalan és nem megfelelően reagál a csecsemő szükségleteire: ha az anya a baba minden stresszreakciójára etetéssel válaszol, akkor ez az asszociáció végigkísérheti a gyermek életét, ami később érzelmi evésbe majd végül túlsúlyba torkollik. A másik probléma az, ha az anya konfliktusba kerül saját anyaképével és akarattal túleteti a gyermekét. Ez utóbbi a túlóvó, túlvédő szülői attitűd része is lehet, amely később a gyerek mozgásának korlátozására is kiterjed és ebből adódóan szintén elhízáshoz vezet. Tehát gyermekkorban a külső, főleg szülői, kontroll igen fontos szerepet játszik a súlytöbblet megjelenésében.

A gyermek minden lát, hall és utánoz így tanulja el a szülőktől a táplálkozással kapcsolatos attitűdöket és szokásokat is. Később, a kor előrehaladtával egyre meghatározóbbá válnak az intézmények által képviselt értékek, hiszen a gyerekek egyre több időt töltenek a családon kívül. Serdülőkorra a kortársak szerepe válik kiugróvá és a rizikómagatartás a táplálkozás területén is megfigyelhető (pl. gyorséttermek előnyben részesítése a helyes táplálkozással szemben). Sajnos hazánkra is jellemző az egészségtelen életmódra szocializálás: a magyar tradicionális ételek jelenleg használatos elkészítési módjai a helytelen táplálkozást erősítik (pl. sok hús, kevés zöldség, szénhidrátban dús köret, zsíros ételek) és a felnőtt lakosság ehhez társuló helytelen egészségmagatartása (pl. késő esti étkezés) tovább fokozza a problémát.

A táplálkozáson felül a mozgásszegény életmód, az alváshiány és további genetikai, biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők is szerepet játszanak a súlyfelesleg kialakulásában. Sokan szeretnek nagy jelentőséget tulajdonítani a genetikának, azonban a tudomány mai állása szerint a gének a humán elhízás mindössze 1 %-áért tehetők felelőssé. Úgy tűnik tehát, hogy nem a túlsúly az, ami öröklődik, hanem azok a rossz attitűdök és szokások adódnak tovább generációról generációra, amelyek túlsúlyhoz vezetnek…

Az elhízás hátterében ritka esetben biológiai okok is állhatnak, mint az anyagcsere-zavar vagy különböző hormonális zavarok, de ezek sokkal inkább következményei, mint előzményei a túlsúlynak. Lényegesen meghatározóbb kiváltó okok a különböző pszichés tényezők. Leggyakrabban az önbizalomhiány és a kudarctól vagy a sérüléstől való félelem vezet elhízáshoz, de a depresszió, a szorongás, az alacsony énhatékonyság-érzés, az élettel való elégedetlenség vagy az érzelmi labilitás is túlzott táplálékbevitelt eredményezhetnek. Ezek a tényezők azonban nem csak kiváltó okai, hanem következményei is lehetnek az elhízásnak.

A stressz bármelyik életkorban evésre ösztönözheti a gyerekeket és hamar rossz szokássá válhat. A megfigyelések szerint a túlsúlyos gyerekek gyakran és többet esznek, ha feszültek vagy nyugtalanok. Erre a jelenségre kétféle magyarázat adható. Az egyik a már korábban említett jelenség, amikor az anya nem tud kellőképpen különbséget tenni az éhség és egyéb feszültségek között és gyermeke minden segélykérő jelzésére táplálással reagál. A másik ok a tanulás útján elsajátított, stresszre adott válaszreakció, tehát amikor a gyermek az életkor előrehaladtával azt tanulja meg, hogy a stresszt evéssel lehet csökkenteni.

Egy társadalom étkezési és életmódbeli szokásaira jelentős hatással van a média és a reklámok, amelyek észrevétlenül befolyásolják a felnőttek, de még inkább a gyerekek attitűdjeit és szokásait. A gyorséttermek játékkal kecsegtető reklámjai nagyon korán egészségtelen táplálkozásra szoktatják a kicsiket. A média által közvetített csontsovány női, és irreálisan izmos férfi ideál pedig súlyos testképzavart és jelentős frusztrációt okoz már a fiatal serdülő gyerekeknek is, akik ennek köszönhetően olyan pszichés állapotba kerülnek, amit sokszor túlzott koplalással vagy túlzott táplálékbevitellel kompenzálnak.

A túlsúly és az elhízás, mint világméretű probléma, nem elhanyagolható jelenség. Az elhízott egyénekre, főleg azokra, akik már gyerekkorukban is súlyfelesleggel rendelkeztek számos komoly fizikai és pszichés veszély leselkedik. Kutatók kimutatták, hogy a rákos megbetegedések 1/3-a(!) összefüggésbe hozható a rossz táplálkozási szokásokkal, de Magyarország fő egészségügyi problémája, a szív- és érrendszeri betegségek is inkább az túlsúlyos egyéneket érintik és a listának még közel sincs vége. Mozgásszervi problémák, ízületi porckopás, cukorbetegség, epekő és légzési problémák szerepelnek az elhízás fizikai következményei között. Ezeket a betegségeket számos negatív pszichés állapot is kísérheti, amelyek nagy része már említésre került korábban, mint a túlsúly kialakulásának okai (önbizalomhiány, depresszió, szorongás, testképzavar stb.), hiszen sokszor nem könnyű eldönteni, hogy melyik volt előbb: a súlyfelesleg, vagy a negatív pszichés állapot, amely evéshez majd túlsúlyhoz vezet, így alkotva ördögi kört.

Láthatjuk, hogy a környezetnek és azon belül is a szülőknek van a legfontosabb szerepük abban, hogy a gyermekkori elhízást megelőzzék, ezzel esélyt adva gyermeküknek egy egészségesebb, teljesebb felnőtt életre. A megelőzés legfontosabb tényezői között a legelső időkben az anya megfelelő válaszkészségének, a csecsemő szükségleteire adott helyes reakcióinak van kulcsfontosságú szerepe. A gyermek növekedésével a mintaadó környezet és a pozitív szülői példa segíti leginkább a prevenciót, amelynek fontos része a helyes táplálkozásra (az étel mennyisége, minősége és rendszeressége) és a helyes életmódra (pl. rendszeres mozgás) nevelés. Fontos, hogy elegendő figyelmet kapjon a gyermek pszichés és lelki jólléte: az egészséges önbizalom kialakulása, a kudarchoz való megfelelő hozzáállás, a helyes testkép kialakulása és a problémák, valamint a stressz helyes kezelésének módjai. A pozitív példa és az egészséges pszichés állapot később védő faktorként működik a társadalom, a kortársak vagy a média által képviselt negatív attitűdökkel, irreális elvárásokkal vagy szépségideálokkal szemben is, tehát a kezdetektől való tudatos odafigyelés később sokszorosan megtérül és egy egészségesebb, boldogabb életet tesz lehetővé a gyermekek számára.


∗ Szakmai megállapodás szerint az egyén akkor számít túlsúlyosnak, ha a BMI indexe (=testtömeg/magasság2) 25-30 között van, elhízottnak vagy kövérnek pedig a 30 feletti BMI index-szel rendelkezőket tartjuk. A cikkben az egyszerűség kedvéért szinonimaként szerepelnek a fenti fogalmak, mert a megfogalmazott állítások különböző mértékben ugyan, de minkét kategóriára érvényesek.

Az cikk eredetileg a www.babamappa.hu weboldalon jelent meg 2011-ben:
http://www.babamappa.hu/2011/10/07/gyermekkori-elhizas-tehetunk-rola/
(A weboldal már nem elérhető.)

 

Write a comment

4 × három =