tokofóbia

Rettegés a szüléstől: a jelenség neve tokofóbia

Számos nő érzi úgy, hogy bár a várandósság örömteli dolog, mégis van valami, ami aggodalomra ad okot, ez pedig nem más, mint a szülés.

Sokan közülük, amióta az eszüket tudják, rettegnek attól a pillanattól, amikor egy gyermeknek adnak életet. Vajon az ismeretlentől félnek? A fájdalomtól? Attól, hogy a testük megváltozik? Milyen okok bújnak meg a háttérben? Milyen következményei lehetnek? Cikkünkben egy édesanya és egy pszichológus beszélt a jelenségről.

Dóra egy évvel ezelőtt adott életet kisfiának, a baba császármetszéssel jött a világra. Az anyuka azt mondja, ő mindig is viszolygott a természetes szüléstől.

Milyen okok vezettek oda, hogy hallani sem akart a hagyományos szülésről?

Semmiképpen nem szerettem volna, hogy a gyermekemnek bármi baja essék. Mert hallani olyanokról, hogy erőltetnek egy szülést és a szülőcsatornában probléma adódik, ezt el akartam kerülni. Egy nyugalmas, békés terhesség után annál nagyobb tragédia nincsen, mint hogy valami történik a babával. Volt más oka is: mindenképpen szerettem volna valamilyen szinten megőrizni a szerveimet, mert azokra nem nagyon szoktak a szülés során figyelni. Ráadásul nem hiszek abban, hogy ha valaki nem akar természetes úton szülni, akkor tud, mindenféle gond nélkül. Már tinédzserkorom óta ez a véleményem és ez nem változott az évek során, sőt, inkább erősödött. Olyannyira, hogy amikor a terhesség alatt az orvosom próbált volna kapacitálni, hogy szüljek természetes úton, még az is benne volt a pakliban, hogy az utolsó pillanatban orvost váltok. Bármit megtettem volna annak érdekében, hogy császár legyen. Volt egy szemészeti problémám és egy igazolásom arról, hogy esetemben a természetes szülésvezetés veszélyes, lehetőség szerint el kell kerülni. De mindezek ellenére megvártuk azt a stádiumot, amikor a magzat már tudja, hogy most valami következni fog. Nem erőszakkal, hanem természetes módon elindult a szülés, és akkor történt a császár.

Benes Andrea pszichológustól megtudtuk, hogy Dóra esete egyáltalán nem egyedi. Hivatalosan 2000-ben írták le ezt a jelenséget mint speciális fóbiát, és a tokofóbia nevet kapta. És bár a diagnosztikai rendszerben még nem szerepel, számos kutatás készült róla, mivel manapság a várandós anyák legalább 5%-át érintő jelenségről van szó.

– Mit kell tudni erről a fóbiáról?

– Igazából egy irreális félelemről van szó, amely olyannyira erős lehet, hogy észrevehető szenvedést okoz, ezáltal kihat a szokványos napi vagy akár a munkahelyi tevékenységre és az emberi kapcsolatokat is érinti.

A tokofóbiának két fő alfaját különböztetik meg. Az egyik az elsődleges tokofóbia, ez olyan hölgyeknél jelentkezik, akik még nem szültek gyermeket, mégis rettegnek tőle. A másodlagos tokofóbia azokat a nőket érinti, akik már életet adtak egy gyermeknek, és esetleg komoly traumát, nagy nehézséget éltek át a terhesség, szülés alatt, de azoknál a nőknél is megjelenhet a második szülés alkalmával, akik korábban nem szenvedtek el traumát. Bizonyos kutatások megkülönböztetnek még egy típust, olyan eseteket sorolnak ide, akiket az első kettőbe nem lehet, mert a tokofóbia a terhesség alatti depresszió tüneteként jelenik meg. Ez leginkább olyan formában nyilvánul meg, hogy az anya attól fél, hogy nem tud életet adni gyermekének, vagy fél attól, hogy a baba meghalhat.

Jelenleg a tokofóbia azért nem kerülhetett még bele a diagnosztikai rendszerbe, mert nem tisztázottak az egyetemes tünetek. Az eddig megvizsgált, tokofóbiásnak ítélt nőknél 4 fő tünetet különböztettek meg: 1. intenzív szorongás és aggodalom a gyermekvállalással kapcsolatban, 2. nehézségbe ütközik ezeknek az érzéseknek a kontroll alatt tartása 3. az érzés akadályozza az anyát a családi és munkahelyi tevékenységében 4. legalább három tünet megjelent az alábbiak közül: félelem a fájdalomtól, fizikai tünetektől vagy attól, hogy nem tud életet adni a babának; rémálmok, diszkomfortérzet, indokolatlan gyengeség vagy a félelmet kiváltó szituáció elkerülése (eleve a teherbe esés elkerülése vagy a természetes szülés kikerülése pl. császármetszéssel).

–  Mi lehet az oka a tokofóbiának és milyen fokozatai vannak?

– Mindenki egyedi eset, a félelem szintje meglehetősen széles skálán mozog. Akár odáig is fajulhat, hogy az illető, annak ellenére, hogy vágyik rá, sose vállal gyermeket. A félelem mögött személyiségi és társadalmi tényezők is szerepet játszanak. A személyes aspektusokat tekintve, aki hajlamos a szorongásra, depresszióra, annál nagyobb valószínűséggel jelenik meg az irreális félelem a terhesség alatt is. Sok esetben az egészségügyi ellátás minőségének és annak van fontos szerepe, hogy az anya hogyan viszonyul ezekhez a rendszerekhez.

Az elsődleges tokofóbia általában serdülő- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, például úgy találkozott akkor a szüléssel, mint jelenséggel, hogy utána felnőttként is félelemmel gondol vissza rá. Ez lehet akár egy tinédzser terhesség is az ismeretségi körben, vagy egy oktatófilm. Szerepet játszhat még a saját születése során az édesanyja élményei vagy az ismeretlentől való félelem és a téves információk. A szexuális bántalmazás rendkívül súlyosan befolyásolja a jelenséget. Külön faktorként megemlíteném azokat a „horror történeteket”, amelyeket főleg az interneten való böngészés közben, különféle fórumokon olvashatnak a leendő anyák. Ezt nagyon ártalmasnak tartom, mert a rémtörténetek túlsúlya torzítja a valóságos arányt, hiszen az anya szinte csak a negatív tapasztalatokról olvashat.

A másodlagos tokofóbiában szenvedők már átestek egy szülésen. Ha ez traumatikusra sikerült – koraszülött babának adott életet vagy a szülés közben komplikáció lépett fel -, illetve ha az anyuka úgy érezte, hogy nem kapott megfelelő egészségügyi ellátást, támogatást, akkor a második terhesség alatt megjelenhet a félelem, hogy ismét át kell élnie ezeket a szörnyűségeket. Nagyon súlyos trauma esetén pedig már szóba sem jöhet nála a második gyermek vállalása.

Érdekes, hogy az olyan kultúrákban, ahol a szülés még megőrizte a természetes jellegét, például otthon adnak életet a kicsiknek, bábaasszony segítségével, és az anya aktív résztvevője a folyamatnak, ott kevésbé figyelhető meg ez a fajta szorongás. A mi kultúránkban a szülés már egy olyan orvosi beavatkozással egybekötött folyamat, ahol már a kórházi közeg miatt is előtérbe kerülhet a fájdalom és a félelem és egy olyan kockázatokkal járó, kontrollálhatatlan eseményként lehet jelen a köztudatban, amelyben az édesanya egy orvosi beavatkozás passzív résztvevőjének érezheti magát. Kultúránkban ezért sokan már nem természetes folyamatként élik meg a szülést.

– Mit tehet a kismama, ha rettegéssel, szorongással várja születendő gyermekét?

– Az anya is és a környezet is észlelni fogja, ha a helyzet súlyos, hiszen az anyát a mindennapi tevékenységében is akadályozza a szorongás, és nagy valószínűséggel beszélni is fog róla. Ha nem beszél, akkor a legközelebbi hozzátartozói, a párja és a leendő nagyszülők figyelhetnek fel rá. Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos szinten minden leendő anyában lehet félelem és bizonytalanság, nem kell azonnal pszichológushoz, pszichiáterhez rohanni, meg lehet próbálni kideríteni, mitől fél a kismama. Próbáljon megfelelő információkhoz jutni, nézzen utána, milyen fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak, amennyiben a fájdalomtól retteg. Szerveznek szülésre felkészítő csoportokat, jógaórákat és léteznek különböző relaxációs és hipnózis technikák is, amelyekről nagyon pozitív visszajelzések vannak.

Ha a probléma ennél észrevehetően súlyosabb és feltételezhetően mélyebben gyökerezik, például egy bántalmazás miatt alakult ki, vagy a saját édesanya traumatikus szülésélménye miatt, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy pszichológust, pszichiátert.

– Eddig a szüléstől való félelemről beszéltünk. De mi történik akkor, ha valaki a várandósságot éli meg szorongással? Például attól viszolyog, hogy egy test van a saját testében?

– A várandósságtól való félelem és a szüléstől való félelem általában szorosan együtt járnak. De való igaz, hogy vannak olyanok, akik nem a fájdalomtól, nem az orvosi beavatkozástól félnek, hanem például a várandósságot kontrollvesztett állapotként élik meg, és a személyiségükből fakadóan, nehezen viselik, ha nem gyakorolhatnak kontrollt az események felett. Belőlük ez vált ki szorongást. A terhesség alatt egyes anyák a női mivoltukat féltik, fel kell dolgozniuk, hogy a testük aktív változáson megy keresztül. Sokan úgy érzékelik, hogy csorbul a nőiességük, pedig ha belegondolunk pont az anyaság az egyik legnőiesebb szerep.

– Olyan is előfordul, hogy az anyukának a szoptatás miatt vannak ellenérzései?

– Akiknek a szoptatással kapcsolatban van averziójuk, náluk valószínűleg ez nem a gyermekvállalással kapcsolatos félelmükből fakad, annál is inkább, mert lehet, hogy a szoptatástól viszolygó anyák magától a gyermekvállalástól vagy szüléstől egyáltalán nem is féltek. Tehát valami másban keresendő ennek a jelenségnek az oka. Egy mellét féltő nő valószínűleg a testképét és a nőiességét félti. Ezért jelentkezhet a szoptatással kapcsolatban ellenérzés.

– Érzékeli-e a gyermek, hogy az édesanyja valamitől rettegett?

– Igen, a baba már magzati korban is érzékeny az anya állapotára, már vannak erre vonatkozó prenatális kutatások. Ezeknél a magzat viselkedését vizsgálják például az anya állapotváltozásaira adott reakcióját. A szorongásra nagyon érzékenyen reagál a magzat. Az elsődleges tokofóbia kialakulásánál könnyen szerepet játszhat, hogy ha az édesanyja traumatikus, rossz élményként élte meg a szülést, ezt tovább tudja örökíteni.

A fiúgyermekekre is hatással lehet a rossz születésélmény, de náluk természetesen ez egészen más formában fog visszaköszönni – például később hajlamosak lehetnek szorongásra, depresszióra.

A szülésre visszatérve úgy gondolom, hogy – természetesen abban az esetben, ha nem merül fel császármetszést indokoló komplikáció – a magzat számára nagyon fontos állomás, hogy megélje a születést. Számára az egy rendkívül lényeges momentum, amikor átküzdi magát a szülőcsatornán.

A cikk eredetileg a Babamagazin 2014. április-májusi számában jelent meg.

Comment 1

  1. Végh Lilla
    2018-09-06

    Kedves Andrea!
    Elolvastam a tokofóbiáról szóló cikkjét és sajnos magamra ismertem benne. 20 éves fiatal nő vagyok már egy három éves párkapcsolatban és sok szorongást okozott nekem a szüléssel és a gyermekválalással kapcsolatos téma. Én a szoptatástól, a várandósságtól és a szüléstől is tartok viszont gyereket szeretnék. Furcsának találom és arra gondoltam, hogy lehet a korábbi depresszióm és önképzavarom is közrejátszik a helyzetben . Nagyon kétségbe esett vagyok és úgy érzem nem kapok kellő megértést és támogatást a környezetemben és a párom sem veszi komolyan mondván,hogy majd kinövöm közben emlegeti hogy én legyek a gyerekei anyja amit hízelgőnek találok,de rosszul vagyok a gondolatától is.Már az örökbe fogadáson is gondolkodtam megoldásként (habár tudom hogy még pár év mire aktuális lesz ez a téma de felvetettem a családomnak és a páromnak). Erre is csak rossz visszajelzéseket kaptam éd úgy érzem nem értik meg az érzéseimet és ez által nem is veszik komolyan. Tudna nekem tanácsolni valamit,hogyan kezelhetném ezt a helyzetet?
    Köszönettel : Végh Lilla

Write a comment

kettő × 5 =