másság

Nem születünk előítéletekkel

Nyitottság vs. előítélet

Miért kell naponta a megkülönböztetéssel szembesülnie annak, aki kicsit is kilóg a sorból? Kövér, hajléktalan, szemüveges, homoszexuális, szeplős, fogyatékkal élő… A sort még folytathatnánk, amikor arról beszélünk, miért rekeszthet ki valakit a közvetlen környezete vagy akár a társadalom nagy része, nem egy esetben komoly, életre szóló lelki sebeket okozva ezzel.

Miért olyan nehéz sokak számára az elfogadás? Miért kell naponta előítéletekkel küzdenie annak, aki egy kicsit is kilóg a sorból? Mit tehetünk ez ellen? Erről beszélgettünk Benes Andrea pszichológussal, Lakatos Márk stylisttal és dr. Osváth Béla jogásszal.

„Üdvözöljük a szeretetet!”

Márk nemrégiben kezdeményezést indított a szeretet, a tolerancia és az elfogadás jegyében.

Célja, hogy szembemenjen a sztereotípiákkal, és nyitottságra sarkallja az embereket. Július 31-én debütált a „Zsuzsi-e vagy?” című dal és videoklip, amelyet a stylist számos közszereplővel karöltve készített el.

„Spontán jött az ötlet, nagyon tetszett Sickratman eredeti dala, mert szerintem nagyon fontos a szövege. A társadalom rendkívül intoleráns, aki egy kicsit is másképp viselkedik, azt azonnal negatív jelzővel illetik. Érdekes az is, hogy hazánkban bizonyos szavak már teljesen elváltak eredeti jelentésükből, és szitokszóként funkcionálnak, mert nem az a lényeg, hogy mint mondunk, hanem az, hogy hogyan. Ezért tartom fontosnak az eredeti dalt, ám az a káromkodás miatt nem mindenhol jelenhetett meg. Úgy gondoltam, maga a mondanivaló viszont annyira értékes, hogy meg kellene tartani, úgy, hogy „megszelídítjük” kicsit a szöveget. A videoklip elképesztő összefogással jött létre, hiteles, értékes közszereplőkkel közösen készítettük el és fantasztikus stábbal dolgoztunk együtt. Számomra bizonyosságot nyert, hogy sokan megmozdulnak a tolerancia, elfogadás hívószavakra. Az egész egy hatalmas gag, egy paródia, szerencsére sokan vették a lapot. A humor rendkívül fontos eszköz, sok problémát görbe tükörrel sokkal jobban meg lehetne világítani, mint acsarkodással.  A klip továbbgondolása a 5forLove – Rights for Love kezdeményezés, amelynek üzenete, hogy üdvözöljük, köszöntsük a szeretetet. Ez nemcsak hazánkban, hanem nemzetközileg is fontos téma, hiszen a világban sok helyen még mindig korlátozzák, hogy ki, hogyan szerethet. Bizonyos helyeken a melegeknek vagy éppen a különböző népcsoportokhoz tartozó szerelmeseknek akár az életüket is félteniük kell, íratlan szabályok miatt. „

A kampányt – amelynek a népszerű nagyvárosi találkozóhely, a KIOSK biztosított helyet -, augusztusban a Sziget Fesztivál közönsége is megismerhette.

„A Fesztivál mindig jó tere az ilyen kezdeményezéseknek. Ez egy felszabadultabb légkör, jól reagálnak az efféle dolgokra. A Magic Mirror sátorban szerveztünk egy show-t Lukács Gabi barátnőmmel, ahol művészek, nemzetközi artisták léptek fel, és az előadás tematikáját a 5forLove köré építettük fel. Nagy sikert arattunk vele. Felállítottuk Hervé-Lóránth Ervin szobrászművész barátom fáját, bárki rányomhatta szivárványszínű kéznyomatát, ezzel a lehetőséggel több nemzetközi sztár is élt, úgy gondolom, a klipnek szép utórezgése volt a fesztiválon. Szeretnénk továbbvinni a 5forLove szellemiségét, jó lenne, ha több irányba elindulhatna. „

A kampány ötletgazdája úgy véli, nagy baj, hogy az emberek ellenségesek egymással, és azokkal a témákkal kapcsolatban, amelyek közbeszéd tárgyai, általában két táborra szakadnak, kialakul egy mély törés.

„A valóság minden esetben sokkal cizelláltabb. Gyakran leegyszerűsítjük a világot, sajnos nem tudunk vitatkozni egymással, pedig kéne. Az ellentétes véleményeknek együtt volna helyük, célravezetőbb lenne ezeket normálisan ütköztetni, ahelyett, hogy lövészárkokat ásnánk, és úgy gondolkodnánk, hogy „aki nem velünk, az ellenünk”. A közösségi oldalakon letöröljünk ismerőseink közül, aki másképp gondolkodik, aki pedig velünk ért egyet, megtartjuk.  Holott a világ attól szép, hogy sokszínű, és minél inkább elfogadnánk ezt, annál békésebben élhetnénk együtt.”

Márk sok évvel ezelőtt felvállalta környezete és a nyilvánosság előtt nemi beállítottságát. Édesapjával éppen autóval utaztak, amikor lezajlott az a bizonyos beszélgetés. És legördült egy hatalmas kő…

„Az én életemben ez egy olyan lépés volt, amelyet hasznosnak és utólag feltétlenül fontosnak tartok. Úgy gondolom, mindenképpen megéri, de hogy ezt ki miként dolgozza fel és kezeli az életében, az saját döntés.  Nem szoktam tanácsot adni ez ügyben, úgy vélem, nem is igen lehet. Azért érdemes ilyen kampányokat készíteni, hogy egyszer mindez természetes dolog legyen.”

Márk szerint, aki személyes érintettség okán folyamatosan találkozik intoleranciával, az más kisebbségek iránt is nyitottabbá válik. Ezért született a klip és jött létre a kampány, amely rávilágít, miként skatulyázunk be másokat.

Az előítélet legtöbbször az információ hiányából fakad

Benes Andrea pszichológus elmondta, hogy minél inkább hasonló hozzánk valaki, annál ismerősebbnek gondoljuk, ezért elfogadóbbak leszünk vele szemben. Ellenben ha valaki vagy valami ismeretlen számunkra, azt kiszámíthatatlannak érezzük és meginog a biztonságérzetünk.

„Ennek legtöbbször az az oka, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban nem rendelkezünk kellő információval.  A számunkra új vagy a megszokottól eltérő dolgokat megpróbáljuk beilleszteni a már meglévő tapasztalataink közé ezért azonnal “elméletet” gyártunk róluk. A legnagyobb probléma az, hogy ezt sokszor anélkül tesszük, hogy megvizsgálnánk a valóságot. Sztereotípiákra támaszkodunk, amelyek sokszor negatívak, ebből lesz az előítélet, amit később már nehéz megváltoztatni.

Természetesen ez nem mindenkire igaz, hiszen vannak, akik nyitottak arra, hogy megismerjék a számukra újat, mielőtt véleményt formálnának róla, ehhez elengedhetetlen a nyitottság és a rugalmas gondolkodás.

Az előítélet viszont gyakran agresszióval jár együtt. Enyhébb esetben verbális formában nyilvánul meg, ám előfordulhat, hogy tettlegességig fajul. A kirekesztés is az agresszió egy formája, ami már egészen kiskorban is megfigyelhető, például amikor az óvodában, iskolában a többiek kiközösítik a szemüveges/duci/vörös hajú/szeplős társukat. Már ilyenkor működik az a jelenség, amiről a szociálpszichológia részletesen is beszámol: amikor egy adott csoporthoz tartozónak véljük magunkat, vagy oda szeretnénk tartozni, akkor igyekszünk igazodni annak a csoportnak a szabályaihoz, a csoportnormákhoz. Fontos megjegyezni, hogy az előítéletek elsajátításában leginkább a tanulás, a tapasztalat és az értékrend kap szerepet, tehát nem így születünk. Ezáltal a tolerancia tudatosan is fejleszthető, változtatható. Léteznek erre vonatkozó tréningek, technikák, ha valaki hajlandóságot érez magában, sokat változtathat a hozzáállásán.”

A társadalom jelentős része előítéletekkel viseltetik azokkal szemben is, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Éppen ezért sokan nem merik felvállalni, ezzel pedig megnehezítik életüket.

„Hogy valaki mikor ébred tudatára a szexuális beállítottságának, az alapvetően a kamaszkorral van összefüggésben, mert ez a pszichoszexuális fejlődés azon szakasza, amikor a nemi vonzalom ösztönösen felébred. Azonban az azonos neműek iránti vonzalom tudatosítása sokszor időben kitolódik, mert az illető kétféleképpen reagálhat minderre: elfogadja és legalább magában tudatosítja vagy pedig megpróbálja elrejteni, elfojtani és felülírva ösztönös vágyait a társadalmi elvárásoknak igyekszik eleget tenni azzal, hogy szándékosan a másik nemben igyekszik vágyai tárgyát megtalálni. Ha elnyomja magában, hogy valójában a saját neméhez vonzódik, az egyfajta diszkomfortérzetet fog okozni, amely végigkísérheti az életét. Az első és legfontosabb lépés, hogy önmagával szemben felvállalja és el tudja magát így fogadni. (Amennyiben valaki önmagát sem fogadja el, akkor elakadás történik és nem zárul le a pszichoszexuális fejlődés.) Hogy később kivel osztja meg a környezetében, az már egyéni döntés. Ám ha valaki ezt egyáltalán nem vállalja fel kifelé, akkor a későbbiekben nehezen fog tudni teljes életet élni, például azonos neművel ismerkedni, párkapcsolatot kialakítani.

Ha nem tudja, hogy hogyan kezdjen neki a “coming out”-nak, azaz a kifelé felvállalásnak, akkor különféle tanácsadó fórumokon keresztül sorstársaktól vagy szakemberektől is kérhet segítséget.

Úgy vélem a felvállalás kapcsán gyakran a közvetlen környezetben élők is segítségre szorulnak. Nem csak azzal kapcsolatban, hogy hogyan dolgozzák fel a „hírt”, hanem hogy hogyan kellene erre jól reagálniuk. A legfőbb támasz ebben az esetben is a család, a kulcs pedig a feltétel nélküli elfogadás. Ha elfogadóan tudnak viszonyulni ahhoz, aki a saját neméhez vonzódik, akkor segítenek feloldani benne azt a szorongást és félelmet, amivel akár már hosszú ideje együtt élt.

Elképzelhető, hogy egy szülő a bejelentést traumaként éli meg, ám ha arra irányítja figyelmét, amilyennek a gyermekét a bejelentés előtt ismerte, és rájön, hogy ezek a tulajdonságok nem változtak meg, ez átsegítheti ezen a helyzeten. Gondoljunk csak bele, hogy adott esetben milyen nehéz lehet pusztán azzal szembesülni, arra ráébredni – főleg kamaszként -, hogy mások vagyunk, mint az átlag, mint az elfogadott, majd ezt belátva nagy nehézségek árán eljutni oda, hogy felvállaljuk önmagunkat számolva azzal is, hogy nem tudjuk elfordulnak-e tőlünk emiatt, megváltoznak-e a kapcsolataink.”

A világsztárok közül egyre többen vállalják fel nyíltan a másságukat, énekesek, színészek állnak a nagyközönség elé, hogy véget vessenek a titkolózásnak és a róluk keringő pletykáknak. Férfiak és nők egyaránt. A Juno, az Eredet és az X-Men-filmek sztárja, Ellen Page nem olyan régen nagy nyilvánosság előtt vallotta be, hogy a saját neméhez vonzódik. A színésznő azt nyilatkozta, hogy a bejelentése óta sokkal boldogabb és végre nem érzi azt a súlyt, ami korábban ránehezedett.

A Twilight Bellája, Kristen Stewart néhány hónappal ezelőtt azzal került a címlapokra, hogy egy lánnyal kapták lencsevégre, igen intim helyzetben. A sztár édesanyja nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, azt mondta, elfogadja lánya döntését, és már megismerkedett Kristen barátnőjével is, akit szimpatikusnak talált.

Hazai gyakorlat

Teljesen változó, hogy a világon hol, miként viszonyulnak a homoszexualitáshoz, mennyire elfogadott és miként szabályozott jogilag. 2015 nyara óta a melegek az Egyesült Államok egész területén legálisan házasodhatnak, ám hazánkban más a helyzet.

Dr. Osváth Béla jogász erről és az örökbefogadásra vonatkozó szabályokról beszélt lapunknak.

„Az örökbefogadást a Ptk. 2013. évi V. tv, ezen belül a 4. könyv, a családjogi rész szabályozza részletesen. Itt láthatjuk, hogy mi az örökbefogadás célja, melyek a feltételei, egyáltalán ki élhet ezzel a lehetőséggel, milyen gyermeket lehet örökbe fogadni, illetve a joghatásokról is rendelkezik.

A Ptk. azt mondja, hogy az lehet örökbefogadó, aki a 25. életévét betöltötte, cselekvőképes, mindezek mellett közte és az örökbefogadott gyermek között legalább 16, legfeljebb 45 év korkülönbség lehet. Nem fogadhat örökbe az, akitől a szülői felügyeleti jogot jogerősen megvonták, akinek gyermeke tartós vagy átmeneti nevelésben részesül és az sem, akit jogerősen eltiltottak a közügyektől. Az örökbefogadást nem a bíróság, hanem a gyámhatóság engedélyezi.

A jogi szabályozás tehát nem tér ki az azonos nemű párokra és a házasságkötést sem írja le feltételként, ennek ellenére a hazai gyakorlat az, hogy szinte minden esetben házaspárok kapnak gyermeket.

A törvény pedig kimondja, hogy jön létre a házasság: ha egyidejűleg jelenlévő nő és férfi az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy házasságot kíván kötni a másikkal.

Bizonyos külföldi országokban engedélyezett az azonos neműek házassága, és van, ahol az örökbefogadás is. Magyarországon a jelenlegi törvények alapján az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatot köthetnek.”

Lendvai-Orosz Hajnalka

A cikk a Családi Lap 2015. októberi számában jelent meg.

http://www.csaladilap.hu/cikkek/3684_nem_szuletunk_eloiteletekkel

Write a comment

11 + kilenc =